LOL zenék rovat. Vol. 1: Madam X-otic és a Dolly Rambo
Magyarországon újra reneszánszát éli a polgárpukkasztó zenék készítése. Nagy divatja volt ennek a 80-as években, amikor is mindenki egy oldalon volt, jobb és bal oldal, egy dolog ellen pukkasztotta azt a bizonyos lufit, mire a polgár szó volt írva: a rendszer. Erről egyébként egykori csoporttársam készül egy könyvet írni, így mélyebben nem kívánok belemenni, már csak azért sem, mert ő jobban ért hozzá.
Manapság inkább az a filozófia él, hogy rúgjunk be, és hányjunk, meg szóljunk be az arcnak. Manapság kevés zenekar van, amelyik nyíltan kimondja az őszinte véleményét dalszövegeiben (pl. Opus Null, de nem akarom itt annyira reklámozni magunkat :D ).
A Dolly Rambo és Madam X-otic valahogy kilógnak a sorból. Mert a szövegeikben nagyon mélyen van egyfajta társadalomkritika gyakorolva, de emellett eltörpül az, ami a zenekar ars poeticája: a dúdolhatatlan antislágerek készítése. Annak idején mi is beleszaladtunk a második elemzős videónkban ebbe, pontosabban ezeknek a félreértelmezésébe, újabbat pedig pont ezért nem csinálunk, mert rájöttünk az egész dolognak a lényegére.
Miért is került be a LOL zenei rovatba az együttes? Mert önmagában véve szórakoztató dalokat írnak, aki nem veszi véresen komolyan, és nem mélyül el a Keszler Lőrinc féle Összhangzattankönyv "a szoprán dallamok összhangosítása kivételes és kadenciális menetekkel" részben, vagy ahhoz hasonlóban, jókat tud derülni alkotásaikon. Először egy régebbi projektjük, a Lyuhász Lyácint Bt által játszott filmbetétdalt nézzük meg.
Utolsó kommentek