No.

Először is szeretném MINDENKINEK megköszönni azt, hogy elolvasta a Revolution irományomat - aki alkotott véleményt róla, az mind-mind pozitív hangvételű volt. Erre őszintén nem számítottam, de úgy tűnik, hogy ha valami fellelkesít (vagy megfog), akkor képes vagyok azt úgy átültetni szöveges formátumba, hogy felkeltsem az Olvasók figyelmét a játék iránt. Pedig a Revolution csak 4/10 értékelést kapott nálam, ami simán lehetett volna akár 6, vagy 7 pont egy kicsit nagyobb odafigyeléssel. Nos, térjünk rá a mai olvasnivalónk tárgyára, ami az 8monkey Labs egyetlen produktuma a 2009-es megjelenés óta. Ezt a játékot Kronnas javasolta, hogy próbáljam ki, úgyhogy rászántam január nyolcadikát arra, hogy szikémmel felszántsam a Darkest of Days bőrét. Hogy mégis mire jutottam, milyen gondolatokkal töltődött meg memóriám az első végigjátszás után, illetve hogy milyen értékelést is szánnék erre a játékra, megtudhatjátok, ha velem tartotok! Maszkot fel, irány a történelem... irány a harcmező. Little Big Horn, Custer generális csapata. Alexander Morris személyisége az 1876-ban bekövetkezett csatáig az amerikaiak és az indiánok között nem volt fontos a történelemben. ADDIG. Viszont milyen is lett volna, ha Morris nem kapott volna be egy olyan sérülést, mely következtében majdnem meghalt... de halálát megakadályozta valami. Egy futurisztikus harcos a jövőből ugyanis segítségére sietett, megmentve szánalmas kis életét... De hol vagy? Mi ez a képernyő? Kit takar ez a szempár, mi az a tetoválásszerű design az egyik szem fölött? És mégis... hogyhogy ÉLSZ?! Morris, ismerd meg az Anyát, a KronoteK vezetőjét. Célod nem más, mint megkeresni az Idő Apját (Dr. Koell-t), miközben a történelemben fellépő változásokat helyre kell állítanod. Valamit valamiért, ne feledd, kedves Morris. Az Anya ugyanis elvárja tőled a feladat elvégzését, de persze ő nem szívtelen, hiszen nem dob Téged egyből a mély vízbe.

Szia Anyu! :D

Szokd meg a fegyvereket. Szokd meg, hogy a Gears of War-ban látott újratöltő rendszer adoptációja nem sikerült tökéletesre. Szokd meg, hogy a kék aurával rendelkező ellenfeleket nem ölheted meg, mert ezáltal elgörbítve a tér-idő kontinuumot, helyrehozhatatlan károkat okozol, amely miatt halnod kell... És mindezeken felül: szokd meg partnered, aki Dexter névre hallgat. Bár igen nyers stílusban beszél hozzád, nem akar neked rosszat, sőt, az együtt eltöltött harcok után már-már paternisztikus kapcsolat lép fel kettőtök között. Tudja jól, hogy Te egy megbízható, kitartó ember vagy - és ő is az. Megtudod majd azt is róla, hogy ő egy New York-ban élő tűzoltó volt, amíg "rá nem hullott egy kazillió tonna vas". Tehát mondhatnád azt is Dexterről, hogy egy kőbunkó (emlékezz! Nem egyszer káromkodott egy nagyobbat, amikor nem úgy haladnak a dolgok, ahogy kellene, hogy történjenek), viszont ennek ellenére a barátoddá válik.

Amerikai harcmezőkön...

Emlékszel az amerikai polgárháborúra? Tudod, amikor a két Welsh-et kellett kimenekítened... amikor a kukoricamezőkön kellett a Henry puskával, a Springfield muskétával és hasonló korhű fegyverekkel harcolnod, megvédve például a Dunker templomot az antietam-i csatában... Nem? És az első világháborúra, ahol a németek és oroszok közötti harcokban kellett részt venned, Petrovich megtalálása érdekében? Barátom, sokat felejtettél. De én nem. Ott sem volt egyszerű dolgod, hiszen a német katonák nem voltak kevesen a tannenberg-i harcokban. Morris, látszik, hogy emlékezeted nem tiszta; a Zeppelin elkötése során ugyanis egy kisebb csodán múlt az, hogy élve jöttél el onnan Dexterrel... De túléltél mindent. Még azt is, hogy a nácik a második világháborúban elkaptak, de legalább Dexter túlélte... még úgy is, hogy Te rabbá lettél. Egy rabbá, aki fellázadt, miután Dexter visszatért és kisegített. Emlékezz... a legjobb harcok egyike volt a náci fogságból kiszabadulni, megmentve Petrovich fiát! De ide is az Ellenzék juttatott el... Az Ellenzék csapata viszont nagyon keresztbe tudott tenni Neked. Az Ellenzék, kik először sebezhetetlen, legyőzhetetlen vadászoknak tűntek, kiknek céljuk a Te halálod volt. Az Ellenzék, akik ellen majd sikerült felvenned a kesztyűt, alaposan visszavágva nekik. Az Ellenzék, mely később próbált még jobban bezavarni, futurisztikus fegyvereiket odaadva például az amerikai polgárháborúban, felrúgva az egyensúlyt a konföderációs és az uniós felek között. Az Ellenzék, akik tudhattak valamit, mindig akkor és ott megjelenve, hogy feladatodat ne tudd könnyen elvégezni... és igen, az Ellenzék, akik aztán Pompeii-ig juttattak Téged, bevetve a nehéztüzérséget, akiket a szupererős lángszóróval is csak másodpercek alatt tudtál legyőzni. Az Ellenzék, akik ellen nem is kellett volna harcolnod... Hiszen kiderítetted, hogy ők a JÖVŐBELI KronoteK! "A történelem nem változtatható meg." - vallotta Dr. Koell, akiről nyugodtan kijelentheted, hogy egy kicsit hibbant, hiszen amikor már ott voltál a Vezúv vulkánnál, ő FESTETT! Aztán hiába kérlelte Dexter, hogy jöjjön vissza a 22. századba, ő elteleportált az Arénába. A véres Arénába. Az Arénába, ahol még egyszer, utoljára harcolt a KronoteK az Ellenzékkel. Ahol végülis kialakult a végkifejlet: bár Koell továbbra sem tűnt normálisnak (elvégre miatta kellett oda elmenned, hogy ő megnézhessen egy véres küzdelmet... így bátran ki merem jelenteni: Koell átvitt értelemben Caesar-ral ért fel, bár a végén nem értékelt a hüvelykujjával!), mégis Veled jött, vissza a jövőbe... "A történelem nem változtatható meg." - Ez lett Koell veszte végül, ugyanis az Ellenzék vezetője, Strinko elmagyarázott mindent, miután kivégezte a dokit, aki továbbra is makacsul tartotta magát eme kijelentéséhez, annak ellenére, hogy néha igenis KELLETT VOLNA a változás, hogy ne legyen rossz végkimenetele az emberiségnek. Tehát Koell kapott egy golyót a fejbe, egyet a mellbe, aztán eldőlt aludni. Jó éjt, gondolhattad, miközben Dexter szavai hangzottak el a teremben: "MI A FASZ?"

Koell halála

Welsh és Petrovich fontos szereplők voltak, mégpedig olyan értelemben, mint ősei jövőbeli tudósoknak, akik megfejtették a genom nyitját, létrehozván egy DNS szekvenciát, amelyet végül elraboltak közel-keleti tudósok, akik aztán egy vírust hoztak létre ezt felhasználva. Ez a vírus végülis Európa népességének 99%-át kiirtotta (plusz Amerikáénak a 80%-át), megölve ezzel két milliárd embert. Megtudván, hogy végülis miért volt az ellentét, meghallgatván Dexter családjának történetét (ők is belehaltak!), Strinko lelép, javasolva, hogy csatlakozzunk hozzájuk, de nyitva hagyta az időutazásra alkalmas időbuborékot, felajánlva a lehetőséget a hozzá történő csatlakozáshoz. "Nos, most mi a francot tegyünk, tesó?" - kérdezte tőled Dexter, VÉGE. Értem, Morris, szóval ennyit szerettél volna mondani.

Tehát az 8monkey Labs egyetlen produktumához volt szerencsém, és azt kell mondanom, hogy a benne levő hatalmas potenciált egyszerűen nem aknázta ki a Darkest of Days. Hiszen valljuk be, nem nagyon látunk amerikai polgárháborús játékokat, bár jogosan nem látunk ilyet FPS-ben. A fegyvereket ugyanis nagyon, nagyon sokáig tart újratölteni, plusz könnyű nagyon elszúrni az újratöltést, mert ha nem a zöld részén nyomod meg a gombot a körben, akkor egyszerűen beakad a fegyver és várhatsz, hogy megjavuljon. A poén az, hogy ez a folyamat nem kapott semmilyen animációt! Oké, benyomod neki a töltényeket, de várat a játék, aztán hirtelen hip-hop, nem jön Vuk, de a lehetőség a harcra igen. Kár, hogy nem szóról-szóra vették át eme "minijátékot" a Gears of War-ból. Ha valamit másolsz, akkor inkább másold le minél tökéletesebben, ne csak részben, vagy hibásan... A fegyverek viszont tuningolhatóak: több töltény egy tárba, a pontosság, az újratöltés sebessége, illetve a gyorsabb tüzelés megoldható, hiszen a küldetések során kapod a fejlesztő pontokat (általában 3-at, de ha nem tökéletesen oldod meg a küldetést, akkor kevesebbet) - úgyhogy iparkodj, hogy kapd a pontokat. Én a játék végére a fő fegyveremet kimaxoltam, még a kis fegyverre is jutott pont, bár azt nem nagyon használtam. Jó RPG-szerű az ötlet, de ha javasolhatom, akkor először az újratöltési sebességet tuningoljátok ki maxra (2 pont, 3 pont, 5 pont), az a legfontosabb szerintem. A hangok és a zenék egész jók! Nekem bejöttek a játékben hallható muzsikák, de külön kiemelném Dextert. Az ő hangja egyszerűen fantasztikus, nagyon illik a nyers, alpári stílus hozzá. Ezt jól eltalálták. A főcímképernyőn (ahol mindig egy másik fegyvert láthatunk oldalnézetből) felcsendülő dallamok is egészen hallgathatóak. Úgy tűnik, hogy erre az aspektusra igenis nagyobb hangsúlyt fektettek! Van viszont egy olyan része a játéknak, amely visszafoghat Téged: ezek a kék aurával megáldott ellenfelek. Ha őket megölöd, gáz van, viszont van erre is megoldás (mely gyorsan elfogyhat), a Chaser (nem a játék, amelyben a rakétavető általi halál komolyan egy gag lett nálam!), ami bár nem egy varázsbab, hanem egy golyó, amellyel ha megdobod az aurás ellenfelet, akkor ők kapnak egy kis elektrosokkot, amelytől elkábulnak, de nem halnak meg. Nem szabad őket megölni, eddig oké. De könyörgöm, a társaim mégis HOGYAN ölhetik meg őket? Ezzel nem rúgják fel a nekem betartandó szabályt? Ez olyan egy inkonzisztens, amatőr hiba a játékban, amely egy kis odafigyeléssel megoldható lehetett volna. Habár felfoghatjuk úgyis, hogy ezzel is segít nekünk a játék, nem? :)

A grafika viszont, ki merem jelenteni, kicsit régies. 2009-es játékhoz képest olyan 2004-2005 színvonalon mozgott, kb. mintha egy Far Cry-t látnék. Grafikailag tehát egy picit réginek tűnik a játék, a textúrák sem szépek néhol. A Marmoset engine-nel is vannak hibák, ugyanis hiába dobja fel neked a hatalmas pályákat (hálisten kapsz mindig térképet, mutatva, hogy hova kell menned), nem úgy van az, hogy arra mész, ahogy te elképzeled: sajnos itt az a probléma, hogy azok a fránya láthatatlan falak egyszerűen nem engednek arra menni, amerre szeretnél, ezáltal elterelve általában egy raklap ellenfél irányába. A motornak más hibája is van: be-belassult egy-két helyen, illetve gyakran sikerült összeragadnom egy társammal, így nem tudtam magamat irányítani, hanem arra mentem, amerre ő is. No comment! Ja, olyan is bekövetkezett, hogy egyszerűen nem tudtam BALRA fordulni! Valahogy hozzáragadtam az érdekes módon Pompeiiben is látható kerítéshez, amely miatt gyakran meghaltam. Arra is volt példa, hogy egyszerűen kiakadt a játék! Nem csináltam semmi rendelleneset, egyszerűen befagyott, és kihányt Windows alá! Szerencsémre gyakori az automentés a játékban, úgyhogy a legtöbbször érdemes csak előrerohanni, hogy bekapj egy elmentést, aztán ha meghalsz, úgyis makkegészségesen tol vissza a harcba a játék. Mindig meggyógyulsz magadtól, tehát ha közel állsz a halálhoz, bújj el, gyógyulj meg, menj tovább. S ha már rohanás: elég sokszor azon kaptam magam, hogy rohanni kell, rohanni, rohanni - mi ez, Forrest Gump? A Zeppelines pályát találtam a játék legidegesítőbb pontjának, a náci börtönlázadást a legjobbnak. No de, hogy értékelném eme FPS-t, mely egyszerűen egy bétának tűnt, a cliffhanger befejezésről, a hülye hibákról nem beszélve, miközben simán lehetett volna jobb is? 5 pont. Nem rövid, de ha tudod, mit kell csinálni, simán kibírható. Csak ne egy dózisban, mert felhúzhat! ;) Visor out.

A cikk forrása: a saját weboldalam, A Maszk Mögött.