No.

Meglepő lehet az sokatok számára, hogy szóba kerül újfent a villogó piros négyzetes live után a román Fun Labs Revolution című játéka. Igen, de azóta egy s más megtörtént, mondhatni egy hatalmas pálfordulás részese lettem. Nyugi, minden kérdésre választ fogok adni az írás során, de a megszokottól egy kicsit eltérő stílusban. Ehhez most jól fög jönni egy kis változatosság, mely lehet, hogy jól sül el... vagy nem. Nem baj az, kell ilyen is. Lássunk hát hozzá az első kérdés taglalásához: "V, nem úgy volt, hogy nem sikerül felrakni a játékot?" Igen. Nem sikerülT, múlt időben. Ugyanis rájöttem a titok nyitjára, megoldtam a rejtélyt az el nem induló telepítő körül. Nos, az ok, ami miatt nem indult el, az nem más, mint a STEAM!!! Tehát a Half-Life-ot (is) elkészítő cég produktuma miatt nem indult el eme "kópia" (bár az erről alkotott véleményem egy kicsit változott a végigjátszás során...) telepítője. Tehát nem kellett más, mint egy kicsit lecsupaszított memória. Jóóóól van... Itt akár véget is érhetne az irományom, ha nem lenne megválaszolva a kérdés, hogy "De V, nem úgy volt, hogy eléggé hányingered volt a játéktól?" - erőt vettem magamon, kisilabizáltam a pálya elrendezését, így sikerült megoldanom az addigi rejtélyt. Még úgy is, hogy utam során rrrrrengeteg gusztustalan háromszög alien szájat kellett hrákogásuk után lelőnöm, nem is említve azokat a bosszantó (és ha váratlanul a lábujjacskáidba haraptak, akkor megijesztő!) törpeszar bogarakat, amelyek bár nem sebeztek nagyot, de mivel egyszerre megjelenhettek akár hatan-heten, kellőképp türelmet próbálónak nevezném a rovarirtást, főleg, mivel nem veheted elő a Chemotox-ot a szekrényből, mert ad 1: nincs szekrényed (és hiába kérsz Madam X-otic-tól is), illetve ad 2: nincsen Chemotox-od. Viszont mégis mi lett hát a véleményem a Revolution-ről? Miben változott meg, illetve milyen irányba terelődött el az eddig "fú, ezt nem fogom végigvinni, NEM, NEM, ÉS SOHA!" irányból? Átadnám Jack Plummer-nek a szót...

Jack, nem tudod még, mibe kerültél. Nagyon is nem...

Egy átlagos napnak indult ez az egész. Semmi mást nem szerettem volna, mint azt, hogy A Cég felvegyen karbantartónak, hogy megélhetésemet biztosítva ki tudjam aknázni lehetőségeim az előrelépésre. Huszonhat évesen, hat év sorkatonaság után úgy gondolom, kellőképpen erős vagyok erre a feladatra... de nem számoltam valamivel. Valamivel, amely nagy hatással lett rám a későbbiekben. De nem menjünk ennyire a dolgok elébe! Tehát taximmal A Cég bejáratánál landolva máris problémákba ütköztem... nem volt nálam az azonosítóm, de szerencsémre beengedett az őr, aki futurisztikus külsejével tiszteletre méltóan viselkedett, mondjuk az már más tészta, hogy hang- és mozgáskultúrája egy más színvonalon mozgott. De bejutottam... A Cég hatalmas épületében, a lineárisan elrendezett folyosókon keresztül (látva nem egy reklámot, mint például "A Cég a Te Napod") eljutottam célpontomra. ahol A Cég nyilvántartásába vett. Emlékszem, amikor először túl gyorsan rohantam ki az ajtón, leesve a platformról, amely az azonosítóhoz kapcsolódott volna, hiszen az lassabb volt futási sebességemnél, ezért egyszer húscafatokra estem szét... vagy lehet, hogy ezt csak álmodom... Mindenesetre ezek után eljutottam Juanához, akit már régóta ismertem, ő A Cég "Magasabb" szintjén tevékenykedett - de eme fogalom kifejtésére történetem során sosem kaptam segítséget, sőt, ez az egész ranglétra gyorsan a feledés homályába tűnt. Lakhelyemen felvettem védőruhám, mely azon kívül, hogy maszkként eltakarta arcom, regeneráló hatással is volt rám. A Cég ezután egy hosszú, fárasztó tréningre küldött, amelyet nem is nagyon taglalnék, csak annyit mondanék, hogy nehézkesnek találtam egy-két helyen az ugrás segítségével átjuttatni testem egyik pontról (vagyis inkább csőről) a másikra. Az edzés után végre eljuthattam a fenntartó központra, ahol meg is kaptam első megbízásom, így gyorsan a szennyvízzel megtöltött csatornákban találtam magam, ahol újratöltődő (bár gyenge) lézerpisztolyommal megöltem az összes, ott nem kívánatos fajt, pontosabban a falakon szájat növesztett lényeket és az apró, harapós kedvükben levő bogarakat. Jól haladtam. Megindultam ezek után a szellőzőnyílásokat felfedezve kiirtani a ptero... valamilyen őslényszerű madarakat (biztosan nem pterodon volt a nevük, Jack Plummer ilyet nem felejt!), de hogy utána hogy kerültem a liftből Juanához a bárba, majd onnan vissza, nos... azt sosem fogom tudni megérteni! Aztán mehettem el-eltünedező kaméleonokat irtani, akik savat köpködve próbálták megnehezíteni életem, de nem sikerült nekik szerencsére. Később, a szeméttelepen elpuszítottam patkányszerű kutyákat is - no, ők már érezhetően agresszív támadásokat intéztek felém, viszont becsületes shotgunom szépen földre fektette a "patkutyusokat", akik haláluk után azért jobbra-balra mozdultak egy kicsit, visszatérve végül a kezdőpontra, ahol leterítettem őket! Ezek után csoda, hogy már azt kezdtem gondolni, hogy A Cég valamit rejteget előlem? Biztosra vettem, hogy ők nem akarnak jót az emberiségnek, ezt Juana is így gondolta, meg is találtam egy alaposan elrejtett helyen az általa említett gépeket, amikben vértócsákban fekvő csontvázak feküdtek, nem éppen gusztusos látványt keltve. Gyorsan eltávozva onnan a laboratóriumok felé vettem az irányt, ahol elszabadult acélpárducokat kellett kinyírnom. Ezek mind A Cég kísérletei lennének? Tesztalanyok? A jövő mit rejthet... Juanával megosztottam, amit tudtam, majd a biodrómokban tettem rendet. Majd (többek között, hiszen robotokat is kellett darabokra roncsolnom) az elektromos bogarakkal volt tennivalóm (mennyi minden vackot kellett nekem megölnöm? Te szent Isten!) jött egy hatalmas fordulat az életemben. Egy olyan fordulat, amelyre nem számítottam egyáltalán. Lebuktam... A Cég csapdát állított nekem!

Ne aggódj, Jack, jó kezekben vagy... hehehe...

De újraszülettem... Egy új faj első tagjaként... Erősen regenerálódó, robotikus hangon beszélő mutáns lettem... A Cég első példánya eme fajban. Fura volt. Hörgő hangomat szoknom kellett, amikor szökdécselésre volt szükség. De erős lettem. Ezt A Cég is tudta pontosan. Így aztán terroristák hadát küldtem halálba, de mivel sikerült egy DNS-mintával megpucolniuk, nem tudtam tökéletesen elvégezni küldetésem. Valami azért nagyon szúrta a szememet utam során - ha nem arra gondolok, hogy hatalmas mennyiségű víz lepett el nem egy területet, ahová lábam betettem -, mégpedig az, hogy hasonló faj állt ellen hirtelen. Élükön... az átalakult Juanával... akit megöltem...

Juana... hát mivé lettünk, mondd?

"Sok volt a sör szilveszterkor, még mindig másnapos lennék?"

Aztán elfogtak. Az Ellenállás tagja lettem, életemet feltéve egy feladatra: leszámolni mindenáron A Céggel, nem mehet ez így tovább, ha kell, mindenkit porrá zúzok, ha utamba merészel állni! Így hát szép lassan visszajutottam A Cég olyan helységeire, ahol emberként már jártam, viszont új ellenfelek fogadtak... mutánsok (mint én), részben mutálódott katonák, de sima homo sapiens egyedek is a laboratóriumtól kezdve. Végigszántottam vérrel A Cég minden egyes sarkát, eljutva a konfrontációig valakivel... eljutottam A Cég főnökéhez, aki elismerte képességeimet, miszerint igen, én lennék a tökéletes egyed az új fajban... de nem kívántam hozzácsapódni, így a kövér faszénszállítóra hajazó manus meglépett, rám eresztve nem kevés mutánst, de bosszúm nem ért véget. Már nem volt sok hátra... már közel volt a vég. De nem tudtam elkapni a főnököt. Ott álltam tétlenül, ahogy ő elrepült. Bár megjelent Marcus, Az Ellenállás vezetője, történetem itt véget ért. Nem jöttem ki jól a végén. Megöltem Juanát, több, mint száz mutánst, de sajnos nem lett A Cég teljesen elpusztítva. A sztorim sajnos itt ér véget. Mutánsként kell hát életem maradék részét eltölteni, ez csak A Cég hibája... V, tiéd a szó.

Megváltozott a véleményem hát a Revolution-ről. Igen, én is tapasztaltam néhol, hogy a játék magába fordul, mert egy helyen a lift nem akart levinni a fenntartó központhoz, és ha ugrottam egyet, akkor kiírta kilencszer kb. a pálya címét, majd kiakadt a játék! S ha nem is ugrottam, egyszerűen visszaküldött volna a játék legelejére, egészen pontosan a tréningpályára! Na ne. Ezt nem toleráltam, így előreléptem a pályaskip kóddal a következő pályára. Egyszerűen lehetetlen enélkül továbblépni. Majd a biodróm első pályáján gőzöm sem volt, hogy mégis hol a kijárat, mert már kinyírtam minden halat, viszont paff, elakadtam. Ennek azért utána fogok még járni bővebben. Majd a robotlázadós pálya előtti liftes valamin FOOOOOGALMAM sem volt, hogy mégis merre tovább! Hiába szedtem elő a no clip kódot, semmi! Itt is szerintem sikeresen elbaszarintottak a programozók valamit, úgyhogy LOL! Aztán - már átalakulva :) - nem tudtam a szakadékot átugrani, hogy rápottyanjak a lépcsőre, ehelyett mindig lecsúsztam róla, bele a ködbe, ahol megdöglöttem. Érdekes, szerintem itt sem gondolták át pontosan, hogy ott mekkora távolságot lehet megtenni helyből ugorva. Nekifutni ott pedig nem nagyon lehetett. Más kifogásolnivalóm is akadt. Hiába van egy halom pálya, a vége felé igencsak gyakorinak találtam az olyat, amelyet - nem viccelek! - kb. két perc alatt meg tudtam csinálni! Tehát tíz perc alatt igenis reális itt az, hogy három pályán túllépsz, nem egyszer meglátogatva a már ismert részeket.

Mi mást találtam még furának? Az irányítás egy picit nehéz volt, főleg az ugrás volt érzékelhetően szokatlan, a precíziót igénylő szökkenések során nem egyszer degradálódtam le vér-, és húscsomaggá. Viszont, pozitívumnak fel szeretném hozni a HANGULATOT. Tény, a román Fun Labs a Half-Life-ot tartotta szem előtt, de ők azért szerették volna egyedileg megközelíteni a történetet, hozzáadva egy kis cyberpunk, egy nagyobb adag apokaliptikus és egy csipetnyi kilátástalanság feelinget. De játszatja magát! Istenem, ritkán mondok ilyet, de ilyet nem csinált velem sem a Chaser, sem a HoV, sem a Wolfschanze, semmi mostanában! Jack története igenis érdekelt, s bár vacak volt nem egy helyen a játék kivitelezése, de sikerült a végét meglátnom. A grafika is korrekt, bár néhol tényleg csúnya, s bár van, ahol Quake feelingje volt az egésznek (főleg az ellenfelek emlékeztettek egyszer-kétszer Stroggokra), tényleg futurisztikus hatást keltett, megöntve egy kis indusztriális arculattal, elemeket átragadva igenis a korszakból, amelyben a játék elkészült - tehát a jelenből. Még akkor is, ha tíz éve jött létre a Revolution. A hangok rendben vannak, de azért Jack mutáns hangjai tetszettek, igenis erőteljes hangorgánumnak tudnám nevezni azt, amelyekhez szerencsém volt. A zenék nem nagyon fogtak meg, de azért megemlítésre méltónak lehet nevezni a befejező zenét. Örültem annak, hogy végigjátszottam a játékot. Örülnék, ha Nektek is érdeklődésetek lenne a játék iránt majd. Örülnék annak is, ha tényleg vettétek a fáradtságot és elolvastátok ezt az igencsak részletes beszámolót, amelyet akár nyugodtan elnevezhetnénk... tesztnek is. Elvégre tízezer karakter fölött járok már, amelyet azért meg fogok egy-két helyen tűzdelni képekkel is, hogy azért legyen min pihentetni optikai szenzorpárotok :).

Nos, már csak egyetlen dolog maradt hátra, a bírálat, az ítélet a román Fun Labs által fejlesztett és az Activision Value által kiadott játék iránt. A pontszám, mely egy tizes skálán kifejti röviden, de remélhetőleg elgondolkodtatóan és tömören véleményem a Revolution-ről. Az én pontszámom 4 pont. Jó ötlet, tele hibákkal, de aki türelmes és átalakul, az megízlelheti egy idő után a finomságot. Visor out.

Forrás: a saját oldalam, A Maszk Mögött.
Mert nem publikálok másik csapatba.