No.

Valahogy mindig megszívom ezekkel... Nos, kezdjük is a történetet, a Tovább gombot kérlek nyomd meg! :)

Szeptemberben új tanév kezdődik. Új esélyekkel, új reményekkel. Az előző posztomból ugye már kiderült az, hogy terveink között szerepelt két szoba kialakítása csoporttársaimmal. Egyik lett volna a buliszoba, másik pedig a nyugiszoba. Az egész akkor dőlt be, amikor az a csoporttársam, akit lecsábítottam volna hozzám, kiköltözött barátnőjével egy albérletbe. Ez teljesen elfogadott, s érthető dolog. Ekkor megnéztem, kiket kapok. Az egyik gyerek neve egy nagy magyar politikuséhoz hasonlított, ezen felderültem. :D S bevallották, ők keresztények. Na, mondom ezzel nem lesz baj, azok úgy is puritánok, nyugodtak. S mindkettő első éves volt, azaz gólya.

Telt-múlt az idő, s én egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Egészen addig a pontig még aránylag elvoltam velük, de az tűnt fel, nem hagynak pihenni, tanulni, sőt, az internethez sem tudok odaférni, mert egy szemétdombot tartanak maguk körül, ami ugye ellentétes a vallás dogmatikájával, felfogásával, mivel elvárná az ember egy kereszténytől, hogy rendezett legyen a környezete. Sőt, megérkeztem egyszer késő este, fáradtan, ők pedig akkor kezdtek el ebédet csinálni! Megkérdeztem miért, erre a válasz: este kilenckor ért véget a mise. Ez gyanús lett, mivel én évek óta egyházzenével (is) foglalkozom, soha nem szokott mise ilyen későn befejeződni, utána is jártam, mikor kezdődik. Másik csoporttársam, aki ministrált elmesélte: télen 6-kor kezdődik, nyáron pedig 7-kor, reggel és este! Tehát a kilencedik parancsolatot megszegte, ami így hangzik: "Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!" Ez értelmezve azt jelenti: ne tanúskodj ellene tárgyaláson hamisan, sőt, neki se hazudj! Ez már kezdte bennem leépíteni az ő keresztény mivoltukat.

De a legdurvább most következik kedves olvasóim!

A kollégiumi élet nem arról szól, hogy pihenjen valaki. Arra ott az albérlet, vagy a nyugdíjas otthon. A kollégium egy olyan közösség, ahol jól érzi magát mindenki, beszélget, ismerkedik, szórakozik a másik emberrel. Erről szól, barátságokról, ismerkedésről, szórakozásról. Nem arról, amit ők ketten gondolnak, hogy síri csend van este, s mindenki betokosodva nézi meg este a Barátok közt újabb részét, majd álomba szenderül. Az albérletben igen, a nyugdíjas otthonban is, de egy egyetemi kollégiumban nem. Sőt, vannak a miénknél rosszabbak is! A kollégiumban alkalmazkodni kell a másikakhoz, főleg akkor, ha gólya vagy, s nem voltál még soha kollégista. Gólyaként nem te szabod a feltételeket, sőt, inkább meg kell húzódnod egy sarokba, s ismerkedni, szokni az új helyet, környezetet. De kedves volt szobatársaim nem így gondolták. Pontosabban egy ember közülük, mivel a politikus nevű eléggé gyáva, míg a másik a szteroidoktól felfújt izmaival keménykedik sportolók ellen, úgy öltözködik mint egy csöves, s papgyerekként azt hiszi, ő minden embert ismer, s beskatulyázott mindenkit a szomszédos szobákban már 2-3 hét alatt.

Egyik este átjöttek csoporttársamékhoz. Én előtte átmenekültem hozzájuk, mert a két emberke beszélgetett a sok rajzossal, elég hangosan, s engem nem hagytak tanulni nyelvtan dolgozatra. Átjöttek, természetesen a kalács gyerek volt elöl, a girnyó testű gyáva gyerek hátul. Mindenki pofánröhögte őket, nem esett le nekik ez viszont, s azt hitték, azért nevetnek, mert olyan vicceset mondtak. Igen, leégették magukat előttem, s a barátaim előtt. Ultimátumot adtak, ha még egyszer lesz hangoskodás este 11 után, akkor lemennek szólni az igazgatóságon. Kérdem én, egy keresztény ember így tesz? A keresztény ember nem szól, ha szól is, normális hangnemben, s nem fenyegetőzik kisebbségi módjára! Ezután jöttem rá a nagy igazságra velük kapcsolatban: ők nem igazi, valós keresztények, hanem álkeresztények! A kalács csávó, mivel papgyerek, rá lett erre kényszerítve, ezzel nevelték fel, e tudatban, lelki terror alatt (ezt még ő mesélte), s ellenkezik a dolog ellen. Borzasztóan rosszul lett felnevelve, mivel a Biblia nem gyereknevelésre való, sőt, a gyerek meg sem érti, csak idősebb korában! Ezért van a konfirmáció is 13-14 éves korban. S alsó tagozatban is a hitoktatás ezért meseszerű, egyszerűsített, mert ezt érti meg a gyerek. Nem lehet töményen adagolni neki, mert csömöre lesz tőle. A hitre találni magadtól kell, ahogy esetemben is megtörtént. Ha valakit kényszerítesz rá, akkor az lesz a vége, mint ennek a gyereknek: elfelejti, mit is jelent ez az egész dolog. A vékony gyerek jobban tisztában van ezzel a dologgal, bár ő sem teljes egészében.

Telt-múlt még egyszer az idő, s egyre inkább kezdtem eltávolítani magamat tőlük. Múltkor már a hűtőbe sem engedték betenni a dolgaimat, erre verte később a nyálát, hogy ő biz megengedte. Hát igen, ezt nem kommentálom. S jött a girnyó testű születésnapja. Az egész partynak nevezett valami inkább az elején ripacskodásnak tűnt a kalács gyerek részéről. Majd átmentem filmet nézni csoporttársamékhoz. Szétröhögtük magunkat a 9-es terv a világűrből című retteneten, amelyet a Baaadmovies csapata bemutatott. Ezután beszélgettünk, majd feltűnt az, amivel engem átvertek.

Megbeszéltük normális keretek között, normális hangnemben, mindenki elmegy a kocsmába este 10-kor, mivel én reggel 8-ra órára megyek. Rendben, mondták. Erre negyed tizenkettőkor a kollégiumi bizottságosnak kell átmennie szólni nekik. S én lettem még köcsögnek és hülyegyereknek nevezve ezek után. Mivel voltam általánosban színjátszókörös, elhitettem velük, mennyire bánom, meg minden. De legbelül elérkeztek ahhoz a ponthoz, hogy egy életre elássák magukat előttem. Ezek valódi álkeresztények! Engem fenyegetett meg, álljak ki értük. Miért? Azt hazudta, amikor széthánytam a WC-t a csoporttársaim akarták felmosatni. A fenéket! Még hoztak nekem zsíros kenyeret és egy korsó vizet. A kalácsgyurma mondta, milyen undorító, s fel kell takarítani. Kétszínű, álnok, hazug embert ismertem meg benne, s visszasírom az előző szobatársaimat, mert ők nem vágtak ilyet a fejemhez. S agresszivitása ugyan valószínűleg az általa beszedett szteroidok miatt van, de ez egy kereszténytől semmi szín alatt nem megengedett. S az sem, hogy a saját szobatársát fenyegesse, vagy kioktassa őt, s a felsőbb éveseket. Pár pestit ismerek, de nem hiszik azt, ők szarták a spanyol viaszt, de ez a csákó nagyon is azt hiszi. Ezért beszéltem csoporttársaimmal, s megengedték, hogy átköltözzek hozzájuk. Míg a gyúrós gyerek azt hiszi, engem ők lenéznek. Akkor miért fogadtak be maguk közé? Szánalmas az olyan ember, aki a kereszténység egyébként nagyon szép, s követendő elveit használja álcának leplezni a valódi énjét. Amelynek köze nincs a kereszténységhez. Sajnos.

Remélem, minél messzebbre kerülök az ilyen emberektől az életben, mert az ilyenek hoznak szégyent a kereszténységre. Ránk, keresztényekre. Rád is, és rám is!

Köszönöm, hogy elolvastad!