No.

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy ezentúl minden egyes alanyról, amely éppen a kínpadon (hehe...) fekszik, írni fogok néhány sort addig, amíg végig nem érek az adott játékon. Az írási stílus megpróbálja a régebbi NoV irányzatot követni, szóval lesznek itt még hasonlatok bőven. Remélem, velem tartotok majd a továbbiakban is.

Tehát elhatároztam, hogy kipróbálom ezt a játékot, amelynek címéről erősen a S.T.A.L.K.E.R ugrott be, hiszen ugye annak a helyszíne is ugyanaz, mint a CTA-nak. Amikor megtekintettem a játék képeit, hirtelen átflashelt áramköreimben egy kép, illetve a gondolat, miszerint én ezt már láttam valahol. És tényleg: a CTA-t láttam régebben az újságárusnál, s ebből már következtethetünk a kiadóra... a Play-re. Uhh.

Első szemöldökfelvonásom a telepítés előtt történt meg: három GB helyet foglal! Megindult bennem a remény sugara, mely sajnos átcsapott inkább egy szép barna színű hányássugárba - nekilódultam a lejtőnek, melyet még nem sejtettem. Semmi gond, elég gyorsan felmászott a gépre a játék, amelyet elindítva újabb rémkép villant be a fejlesztőcsapat neve láttán: Silden. Itt a maszkom mögött elmormogtam magamban, hogy "faszom, megint egy Alcatraz lesz?"...

Ekkor inkább elindítottam a játékot, amely grafikai beállításait nem is piszkáltam meg (pedig lehet, hogy meg kellene, elvégre kapásból plafon grafikával indítottam el - nincs valami korszerű gépem, bár ehhez a gammához bőven elég lesz szerintem...), viszont egy testrészemet igen, amikor a menüt megláttam: nem egyszer, nem kétszer dörzsöltem meg optikai szenzoraimat a főmenü láttán, ez egy Alcatraz! Még a betűtípus is kottára ugyanaz volt! Viszont nem korrekt csak ennyi alapján megítélni a játékot, úgyhogy rá is nyomtam az új játék menüpontra, kiválasztva a Normal nehézségi szintet, hiszen az Alcatraz-t is így vittem végig 76 perc alatt (igen, hetvenhat - és egy 2010-es játékról beszélünk!) - bár ne tettem volna!!!

Elmondom, mi a szitu: kapásból el nem nyomható jeleneteket kapsz, aztán a játék elején döbbentem, hogy bár nem egy lineáris egyenes az útvonal, nem enged a megengedett területen kívülre. Felejtsd el a szabadon kószálást, "Stay in designated area!" (Maradj a kijelölt területen!), ennyit szól a játék, ha továbbmész, egyszerűen megöl a játék. LOL! Van olyan is, hogy radioaktív jelet dob ki a játék a bal felső sarokba, ha tovább "recseg" (ezt hallani kell, komolyan recseg az a logó) öt másodpercnél, nyekk, dőlsz balra, mint részeg férj a wc-n ülve.

Remélem, megadtam már a kellő hangulatot. De térjünk rá a játék történetére: Pripyat környékét (és a csernobili atomreaktort is?!) elfoglalták a terroristák. Oké... ez kicsit sem beteges. Viszont teneked kell megölni azt a pár... száz embörkét. Értem én, hogy ukrán területen játszódik az egész, de azért az erős akcentusos angol kicsit furcsa. Na de, eme FPS-ben nincsen ám medikitezés! Nem, itt is az a helyzet, hogy X idő nyugalom után meggyógyulsz. És ezt ki is kell alaposan használni, mert nem túlzok: az első pálya sem könnyű. Az Alcatrazhoz képest AKKORA túlerő van, hogy már nevetséges. Beszkriptel neked három teherautót és a feladat mi? Megölni HÚSZ terroristát. Igen, 20-at, egy nem éppen nagy területen. És ha ők lőnek, akkor mindig eltalálnak! Ezt ne felejtsd el - volt olyan, hogy átlőttek a teherautón, ami alá sikerült beszorulnom. Borzalmas! Eddig négy fegyverhez volt szerencsém, a pisztolyhoz, az alap gépfegyverhez, az AK-47-hez és a gránáthoz... amelyek mind az Alcatraz után ismerősek is. Istenesen nehéznek találom eddig a cuccot. A második pályán elég nehéz dolgom van... S orrom előtt szkriptelődik be öt katona, aki három másodpercig csak fut a kijelölt helyre - addig akár popsijukba pakolhatok pár patront. Itt úgy tűnik, hogy erősen a taktikus vonalat kell követni, mert a túlerő miatt könnyen megfekszel.

No uraim, így első körben ennyi, várom a véleményeket!